Üdvözlünk az Etyek-Budai Borvidék weboldalán. Zöldvidék, dombvidék és tóvidék - csak egy lépésre!
Etyek-Budai borvidék
A körülhatárolt terület bemutatása
A Dunántúli-középhegység északkeleti területein, a Gerecse-hegység déli részétől a Velencei- és
a Budai-hegységig húzódik az Etyek-Budai lehatárolt termőterület, melyek domb- és
hegyoldalain, illetve fennsíkjain történik a szőlőtermesztés. A termőterület a szőlőtermesztés
északi részén, a 47.szélességi fokon helyezkedik el.
Talaját tekintve Etyek-Buda meghatározó talajtípusa a magas mésztartalmú barna erdőtalaj,
mely többségében mészkő alapon alakult ki.
Etyek-Buda klímája – északi elhelyezkedéséből és dombvidéki jellegéből adódóan - a
magyarországi átlagnál hűvösebb, hiszen az évi középhőmérséklet 9,5-10,5 °C. Az évi átlagos
csapadékmennyiség 650 mm, melynek legnagyobb része a vegetációs időszak alatt hullik le.
Etyek-Buda klímájának fontos közös vonása, hogy a borvidék egész területén folyamatos
széljárás jellemző, az uralkodó szélirány az észak-nyugati szél, mely mindig hűvös légtömegeket
szállít a borvidékre.
Az Árpád kor óta fejlett szőlő- és borkultúrával rendelkező Etyek-Budán a jelenleg hagyományos
szőlészeti és borászati eljárások kialakulására fontos hatást gyakoroltak a vidék történelmi
változásai, és az itt letelepedett különböző ajkú nemzetiségek. Valamennyi népcsoport magával
hozta egyedi borászati kultúráját, mely gazdagította Etyek-Buda sokszínűségét.
Ezt a
sokszínűséget leginkább az itt termesztett nagy számú fajta jelképezi a legjobban, melyek az
évszázadok folyamán honosodtak meg a vidéken. A nagyszámú fajta használatát magyarázza,
hogy a helyi termelők az évjárathatásokat mérsékelendő, mindig a magas minőségű borok
előállításához szükséges minőségű alapanyagot tudjanak előállítani.
A fajták sokszínűségének kialakulásában meghatározó szerepet töltöttek be a honfoglaló
magyarok, akik által Etyek-Budára behozott szőlőfajtákat az évezredek folyamán szelektálták a
helyi termelők. E fajták számos leszármazottját a mai napig termesztik a vidéken, mely fajták
egyike az elnevezésében a borvidék nevére utaló Budai.
A török hódoltságot követően a vidéken letelepedett német ajkú lakosság honosította meg a
kékszőlők közül a Kékoportó, mai nevén a Portugieser fajta termesztését, és vele együtt a
vörösborkészítés áztatásos eljárását.
A filoxéra vészt követően a helyi borászok olyan nyugati fajtákat vontak termesztésbe, amelyek
jól alkalmazkodtak a helyi ökológiai adottságokhoz, és a belőlük készült borokban felfedezhették
Etyek-Buda termőterületének egyedi jellemzőit. Így vonták termesztésbe a XIX. század végén, a
XX. század elején az Olasz rizlinget, Szürkebarátot, illetve a borvidéken meghatározó Chardonnay
fajtát.
A XX. században az itt élő borászok fokozatosan orientálódtak az aromatikus fajták
termesztésének irányába (pl.: Sauvignon, Ottonel muskotály). Közülük több új nemesítésű, a
helyi ökológiai adottságokhoz szelektált fajta termesztésbe került (pl.: Irsai Olivér, Zenit).
Az aromatikus fajták térnyerésével együtt a gyors, oxigéntől elzárt technológia vált
meghatározóvá a borvidéken.
Üzemelteti a Wiking Számítástechnika Kft. Az oldal készült: 1.8 motor 1.5 verzióján - P&M